Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben az első nagy gazdaságként vállalta, hogy 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást ér el, a parlamenti képviselők között alig volt ellentmondás, így a törvényt szavazás nélkül, egyszerűen „bólogatással” fogadták el. Azóta azonban a politikai légkör drámaian megváltozott, a konszenzus a Westminsterben megbomlott, és a nettó zéró elérése gyorsan politikai megosztottságra vált. A Munkáspárt egy újabb határidőt tűzött ki: 2030-ra tiszta energiát kíván elérni. A Zöldek és a Liberális Demokraták azt szeretnék, hogy a nettó zérót még gyorsabban érjék el, míg a Konzervatívok megálljt parancsoltak politikájuknak, és először fordul elő, hogy egy mainstream párt, a Reform UK, nyíltan megkérdőjelezi a nettó zéró elérésének szükségességét. Még egy volt Munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair is azt mondta, hogy a globális klímaváltozás elleni küzdelem jelenlegi megközelítései nem működnek, bár később tisztázták, hogy intézete támogatja a kormány céljait.
Az elmúlt négy év során a közvélemény klímaváltozással kapcsolatos aggodalmai nem csökkentek, de a diskurzus iránya megváltozott. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint a közvélemény még mindig aggasztónak tartja a klímaváltozást és támogatja a nettó zérót, de a beszélgetések most már a megélhetési költségekről és a biztonságról szólnak. A vita a bal és a jobb oldal között polarizálódott, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a legfontosabb három problémájuk között említik, míg a Reform szavazói inkább ellenzik a nettó zérót, de nem annyira motiváltak e téren.
A Reform UK párt növekvő népszerűsége szintén hozzájárult a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus átalakulásához. Richard Tice, a párt alelnöke hangsúlyozta, hogy a nettó zéró elérésének kérdése a politikai napirendre került, hiszen az emberek a megélhetési költségekről beszélnek, és a magas energiaárakat is említik, amelyek jelentős hatással vannak a mindennapi életükre. Tice úgy véli, hogy az emberek egyre inkább felismerik, hogy a klímaváltozással kapcsolatos politikák káros hatással vannak a munkahelyekre és a háztartásokra.
Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke a konszenzus megbomlását „szomorúnak” nevezte, és a pártpolitikai játszmákat okolta érte. Szerinte a klímaváltozással kapcsolatos intézkedésekbe be kell vonni az embereket, és hangsúlyozta, hogy a „racionális klímaváltozási többség” létezik a parlamentben, amelynek feladata, hogy olyan politikákat alakítson ki, amelyek a társadalom érdekeit szolgálják. Ramsay arra figyelmeztetett, hogy a zöld megoldásoknak a megfizethetőség is fontos szempontja kell legyen, különösen a közlekedés terén.
A Liberális Demokraták nettó zéróért felelős szóvivője, Pippa Heylings is úgy véli, hogy a klímapolitikával kapcsolatos politikai megosztottság egyre inkább az Egyesült Államokból importált pártos politikai vitákra emlékeztet. Szerinte a „nagy olaj- és gázlobbi” tevékenysége is hozzájárul a klímaváltozással kapcsolatos politikai ellenálláshoz, mivel sokan attól tartanak, hogy a klímaváltozással kapcsolatos intézkedések drága megoldásokra kényszerítik őket.
A legmarkánsabb politikai változás a Konzervatív Pártnál történt, amely a 2050-es céltól való eltávolodásával és a zöld célok iránti korábbi lelkesedésének csökkenésével tűnt fel. Rishi Sunak alatt a célok lassítását tapasztalhattuk, míg Kemi Badenoch, a párt új vezetője, „lehetetlennek” nevezte a 2050-es terveket, és a Munkáspárt klímapolitikájának negálására szólított fel.
A Munkáspárt, amely a zöld politikai célkitűzésekben látszólag egységes, bizonyos szakszervezetek és a párt szélesebb köre részéről érkező figyelmeztetések arra utalnak, hogy a nettó zéróra vonatkozó támogatásuk feltételekhez kötött. A szakszervezetek, mint például az Unite, egyre hangosabban követelik, hogy a zöld energia átállásakor legyenek olyan tervek, amelyek védik a munkahelyeket.
Bár a nettó zéróra vonatkozó célokat jelenleg törvénybe iktatták, a Munkáspárt „tisztán energiával 2030-ra” irányvonalát önként vállalták, ami időnként spekulációkat szült a célok esetleges enyhítéséről. Kormányzati források szerint a párt elkötelezett a célok mellett, és már most is jelentős befektetéseket eszközöltek. A volt Munkáspárti tanácsadó, John McTernan úgy véli, hogy a tiszta energia iránti elkötelezettség megőrzése kulcsfontosságú a kormány politikai túléléséhez a következő választások után. A Munkáspárt számára elengedhetetlen, hogy szilárd maradjon a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzésekkel, hiszen ez a választók támogatásának egyik alapköve.
