Karácsony estéjén egy autonóm űrhajó, a NASA Parker Solar Probe, elképesztő közelségbe került a Naphoz, közelebb, mint bármely más ember által készített tárgy valaha. Ez a küldetés nem csupán a Nap megismeréséről szólt, hanem arról is, hogy megértsük, miként befolyásolja a Nap a Föld űridőjárását. Az esemény jelentős lépést jelentett az emberiség számára, azonban nem volt közvetlen emberi részvétel, hiszen az űrszonda teljesen önállóan, előre programozott feladatait végezve repült el a Nap mellett, anélkül, hogy bármiféle kommunikációra lett volna szüksége a Földdel.
Az elmúlt hat évtizedben számos robotikus szondát indítottak a Naprendszer különböző pontjaira, olyan helyekre, ahová emberek nem tudtak eljutni. A Parker Solar Probe tíznapos repülése során rendkívüli hőmérsékleteket élt át, amelyek elérték az 1000 Celsius fokot. Az ilyen autonóm űrszondák sikere, párosulva az új fejlett mesterséges intelligencia fejlődésével, felveti a kérdést, hogy milyen szerepet játszanak majd az emberek a jövőbeli űrkutatásban. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy az emberi űrhajósokra egyáltalán szükség lesz-e a jövőben. Martin Rees lord, az Egyesült Királyság csillagásza azt nyilatkozta, hogy a robotok gyors fejlődése miatt egyre gyengébb az érvet a humán űrutazások mellett. Szerinte a költségvetési forrásokat inkább magánfinanszírozású űrkutatásokra kellene fordítani.
Andrew Coates, a University College London fizikusa is egyetért ezzel, hangsúlyozva, hogy a robotok sokkal messzebb juthatnak, és több feladatot elvégezhetnek, mint az emberek. Ráadásul a robotok költséghatékonyabbak is. A mesterséges intelligencia fejlődésével pedig a robotok egyre intelligensebbekké válhatnak. De mit jelent ez a jövő űrhajós generációi számára? Vannak-e olyan feladatok, amelyeket az emberek képesek elvégezni az űrben, de a robotok, bármennyire fejlettek, sosem tudnának?
A robotikus űrhajók már minden bolygót meglátogattak a Naprendszerben, beleértve a különféle aszteroidákat és üstökösöket is, míg az emberek csak két helyre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, az első között volt 1961-ben Jurij Gagarin, aki az első kozmikus felfedezővé vált. A legtöbben a Föld körüli pályán keringtek, vagy rövid, néhány perces szuborbitális repüléseket végeztek. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, úgy véli, hogy a presztízs mindig is oka lesz annak, hogy emberek utazzanak az űrben, hiszen ez egy nagyszerű módja annak, hogy a politikai rendszerek hatékonyságát demonstrálják.
A kutatások és kísérletek elvégzése során az emberek fontos szerepet játszanak, mint például az International Space Station (ISS) fedélzetén. A robotok is jelentős mértékben hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz, hiszen képesek olyan helyekre eljutni, amelyek az emberek számára lakhatatlanok, és ott különböző méréseket végezni. Azt is hangsúlyozzák, hogy az emberek gyorsabban és sokoldalúbban képesek cselekedni, mint a robotok, de az élve maradásuk az űrben rendkívül nehéz és költséges.
A NASA Valkyrie robotja például egy humanoid gép, amelyet az űrben végzett feladatokhoz terveztek. A robot különböző eszközöket tud használni, és képes olyan bonyolult feladatokat elvégezni, amelyeket más robotok nem tudnak. Az űrhajósok mellett dolgozó robotok nem azt a célt szolgálják, hogy helyettesítsék őket, hanem hogy támogassák a munkájukat.
A kutatások során, mint például a NASA Curiosity rover esetében, a robotok már önállóan is képesek tudományos méréseket végezni, miközben az emberek alszanak. Azonban a robotok sebessége és reakcióideje korlátozott, ami hátrányt jelent számukra az űr felfedezésében. A jövő űrkutatásának kulcsa az, hogy a robotok és az emberek együttműködése révén érjük el a legtöbbet, hiszen az emberi inspiráció és a gépek precizitása együttesen vezethet a legnagyobb felfedezésekhez.
A NASA Artemis programja keretében az Egyesült Államok ismét embereket tervez küldeni a Holdra, és a következő években folytatódik az emberi űrkutatás. Elon Musk tervei a Mars kolonizálására is izgalmas kérdéseket vetnek fel a jövő űrkutatásában, hiszen a kihívások mellett rengeteg technikai probléma is megoldásra vár. Az emberi űrkutatás tehát egy új korszak küszöbén áll, ahol a robotok és az emberek közötti együttműködés elengedhetetlen a következő lépésekhez.
