Bár valószínű, hogy sokan nem hallottak a tajvani Hong Fu Industrial Group-ról, ha letekintenek egy forgalmas utcára, valószínűleg találkoznak a termékeivel. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely a Nike, Converse, Adidas, Puma és számos más márka számára készít lábbeliket. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt gyártanak, így amikor jelentős befektetést eszközöltek India piacán, az iparág figyelmét felkeltették. A Hong Fu jelenleg egy hatalmas gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Amint a gyár teljes kapacitással működni kezd, ami várhatóan három-öt éven belül megtörténik, évente 25 millió pár cipőt fog gyártani, ezzel mintegy 25,000 munkavállalót foglalkoztatva.
A projekt indiai partnerekkel is rendelkezik, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és a Hong Fu egy új piacot keresett.” Hozzátette, hogy Indiában drámai növekedés tapasztalható a nem bőr lábbelik iránti keresletben, ami óriási potenciált rejt magában. Az indiai kormány célja, hogy vonzza az ilyen befektetéseket, remélve, hogy ez javítja a lábbeligyártás színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indian Standards Bureau (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be minden Indiában értékesített cipőre vonatkozóan. E szabványok értelmében például a felhasználásra kerülő anyagoknak szilárdsági és rugalmassági teszteket kell kiállniuk. Sandeep Sharma, újságíró és a lábbeligyártás szakértője arról beszélt, hogy ezek a BIS szabványok valójában arról szólnak, hogy megtisztítsák a piacot. „Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, és a fogyasztóknak jobb minőségű termékekre van szükségük” – mondta.
Sok indiai azonban nem engedheti meg magának a neves márkák cipőit. Az ő igényeiket egy hatalmas és bonyolult kis cipőgyártókból álló hálózat, az úgynevezett szervezetlen szektor elégíti ki. Ezek az olcsó termékek a teljes lábbelipiac körülbelül kétharmadát teszik ki. Ashok, aki nem kívánta megosztani teljes nevét, úgy véli, hogy a szervezetlen szektorhoz tartozik, és Agra környékén működik, ahol napi 200,000 pár cipőt készítenek. „Sok fogyasztó, különösen vidéken és alacsony jövedelmű városi területeken élők, olcsóbb helyi lábbelit választanak a márkás opciók helyett” – mondta. „Sok szervezett márka küzd a terjeszkedéssel a félvárosi és vidéki területeken, mert mi szolgáljuk ki őket.”
Hogyan hatnak majd az új kormányzati szabványok az olyan gyártókra, mint Ashok? Sharma úgy véli, hogy a helyzet bonyolult. „A kormány próbál egyensúlyozni. Nem zárhatják be ezeket a kis vállalkozásokat, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” A szakértő szerint a kormányzati hozzáállás inkább „répa és bot” megközelítést követ: a szabványok bevezetése mellett programokat indítanak a kis gyártók folyamatfejlesztésének támogatására. „Nem arról van szó, hogy eltüntessük a szervezetlen szektort, hanem fokozatosan integráljuk őket.”
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szervezetlen szektor jól ismert a nagy márkák hamisítványainak gyártásáról. Miközben népszerűek az indiai vásárlók körében, más országok régóta panaszkodnak a veszteségeik miatt. Eközben számos új indiai edzőcipőgyártó is megjelenik, hogy kiszolgálja India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal, aki a Zen Barefoot képviseletében dolgozik, a mezítlábas cipők iránt próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését, amelyek gyártói szerint egészségesek a lábnak, mivel elősegítik a természetes mozgást. Agrawal hangsúlyozta, hogy cége különleges, mivel az indiai lábbeligyártás nem igazán innovatív. „Nagyon kevés ember hajlandó időt és pénzt fektetni új technológiákba” – tette hozzá, rámutatva, hogy az indiai gyártás profit-vezérelt.
A Comet nevű indiai cég innovációra törekszik, és azt állítja, hogy ők az első hazai edzőcipő márka, amely teljes mértékben birtokolja a gyártási folyamatot, a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű kontroll lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan javítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján” – mondta a cég alapítója, Utkarsh Gupta. Hozzátette, hogy a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útviszonyaihoz. „A legtöbb hazai márka a piacon elérhető talpakat használja, de amikor a Comet-et indítottuk, rájöttünk, hogy ezek minőségben, tartósságban és tapadásban hiányosak” – fogalmazott.
A változás elkerülhetetlennek tűnik a lábbeligyártás területén. Ashok reméli, hogy a szervezetlen szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeligyártásának növekedése közepette. „A kormánynak akkreditációt és bizonyítványokat kellene adnia nekünk, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, senki sem tud majd versenyezni Indiával a cipőgyártás terén.” Sharma azonban figyelmeztetett, hogy a piac mindenképpen átalakul. „A nagyobb szereplők még nagyobbak lesznek, mert van pénzük gyorsan alkalmazkodni. De nem hiszem, hogy a kis cégek teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a saját piaci részüket.”
