Daniel Graham és Adam Carruthers bűnösnek bizonyultak az ikonikus Sycamore Gap fa kivágásában. Az észak-ír Hadrianus falnál található fa szándékos ledöntése világszerte felháborodást váltott ki. Az esemény az első szemtanú, Gary Pickles, a parkőr számára drámai fordulatot hozott az életében. Gary sokkolva érkezett a helyszínre, ahol korábban Anglia egyik legkedveltebb fája állt, most pedig csak üres tér fogadta. 2023. szeptember 28-án, amikor a reggeli munkanapja alig indult el, egy gazda hívta a hivatalát, hogy jelentse, a fa ledőlt. „Kételkedtem benne, hogy egy gazda tréfálkozna velünk, így arra gondoltam, hogy ‘ó, istenem, talán ez igaz'” – mesélte Gary. A parkőr csapatát e-mailben értesítették, és Gary azonnal elindult a fa felé. Minden egyes percben, ahogy közeledett, nőtt benne a szorongás. „Ahogy egyre közelebb értem, csak azt gondoltam, hogy ‘eltűnt, eltűnt’.” Amikor megérkezett az útra, amely a fához vezetett, alig akarta elhinni, hogy az fekszik a földön. „Sokk volt” – mondta Gary, akit egy hatalmas üres hely fogadott a tájban. Ekkor még azt gondolta, hogy a fát a közelmúltban lezajlott Agnes vihar rongálta meg, amely erős szelet hozott magával. „Amikor megnézed, és látod, hogy eltűnt, egyszerűen… ó, istenem” – tette hozzá. „Ez egy jellegzetes tájék. Ez a táj része.”
Gary szükségét érezte, hogy alaposabban megvizsgálja a helyszínt. Parkolta a furgonját egy közeli parkolóban, és gyalog sietett a ledőlt fához. A szomorúsága hamar dühbe és pánikba csapott át. „Amikor odaértem, rájöttem, hogy nem a szél döntötte le, hanem kivágták. Tiszta vágás volt, ami még inkább felerősítette a helyzet súlyosságát. „Amint rájössz, hogy kivágták, akkor ez egy hatalmas világszintű történetté válik.” A helyzet komolysága gyorsan nyilvánvalóvá vált. Gary sürgősen jelentette a Northumberland Nemzeti Park központjának, hogy úgy tűnik, a fát szándékosan vágták ki. Ekkor még nem volt idő arra, hogy azon gondolkodjon, hogy ki tette és miért. Hamarosan 09:00 BST-kor a Nemzeti Park értesítette a National Trust munkatársait, köztük Andrew Poad ügyvezető igazgatót is. „A személyes telefonom elkezdett világítani. Üzenetek érkeztek a laptopomra. Amint rájöttem, hogy szándékos cselekedetről van szó, válsághelyzetbe léptem” – mesélte Andrew, akinek az volt a prioritása, hogy személyesen értesítse az embereket, mielőtt a közösségi médiában látnák. „Olyan volt, mintha valakinek a haláláról kellett volna értesítenem az embereket. Aznap azt mondtam, hogy ‘mintha egy szeretett embert veszítettünk volna el’. Mindannyian átéltük ezt a gyászt. Számos munkatársunk könnyezett.”
A közösségi médiában elterjedt vírusfotók a fát a földön mutatták, miközben a Nemzeti Park és a National Trust PR csapatai őrült tempóban dolgoztak egy hivatalos válaszon. „Egy órán belül globális hír lett” – mondta Andrew. Nem sokkal 11:00 előtt a szervezetek nyilatkozatot adtak ki, amely megerősítette, hogy a fát kivágták. Dél körül a Northumbria rendőrség bejelentette, hogy „szándékos vandalizmusként” kezelik az ügyet. Helyi újságírók már ekkor interjúkat készítettek a helyszínen, mielőtt a világ minden tájáról érkező riporterek a gyepes dombot „kameraállványok tengerévé” változtatták. „Ez volt a legnagyobb sajtótörténet, amellyel a National Trust valaha is foglalkozott” – mesélte Andrew. „Az volt az egyik dolog, ami meglepett minket. A globális érdeklődés mértéke valóban meglepett minket.” A vidéki táj megszokott, megnyugtató zaja elnyomta a kamerák kattogása és a közvetítő teherautók motorjának zaja. „Tudtuk, hogy népszerű, de nem tudtuk, mennyire népszerű” – tette hozzá Andrew. A nemzetközi érdeklődés Garyt is meglepte. „A nővérem Franciaországban él, a bátyám Amerikában, és vacsorára már mindketten felhívtak, így ez egy globális hír volt olyan gyors ütemben.”
A Nemzeti Park és a National Trust felső vezetése aznap délután a ledőlt fa közelében tartózkodott, beszélgetve a sokkolt túrázókkal és újságírókkal. Az újságírók sokkoló felvételeket készítettek a törzsről, amely most már megrongálta a Hadrianus falat. Ez a gyönyörű, nyugodt hely, amely annyi embernek nyújtott békét, most bűncselekmény színhelyévé vált, kék és fehér rendőrségi szalaggal körülvéve. A helyszínen fehér ruhába öltözött nyomozók is gyűjtöttek DNS-t a tuskóról. Másfél évvel a kivágás után Andrew és Gary rendszeresen visszaemlékeznek arra a napra, amikor Északkelet-Anglia elvesztette „egy hatalmas helyi nevezetességet.” „Egyszerűen értelmetlen. Ki vagy mi ellen próbáltak ezzel akciózni?” – kérdezte Andrew. „Ez még mindig egy hatalmas része az életemnek. Nagy űr tátong mindannyiunk életében, nem beszélve a tájról.”
