A közelmúltban rendkívüli felfedezés történt az óceán mélyén: egy hatalmas tintahal szerepelt a természetes élőhelyén, amely eddig még soha nem került rögzítésre videón, mióta a tudomány 100 évvel ezelőtt felfedezte ezt a különleges fajt. Ez a különleges esemény a Dél-Sandwich-szigetek közelében, a Dél-atlanti-óceán mélyén zajlott, ahol a kutatócsapat egy 30 cm hosszú, fiatal példányt filmezett, 600 méteres mélységben. A felvételt a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége készítette, akik egy távirányítású járművet használtak a felfedezéshez.
A kutatási projektet a Essexi Egyetem tudósa, Dr. Michelle Taylor vezette, aki elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan milyen tintahalat filmeznek, de a látvány annyira lenyűgöző és szokatlan volt, hogy úgy döntöttek, rögzítik. A felvételt később Dr. Kat Bolstad, egy másik szakértő is ellenőrizte, aki kiemelte, hogy a korábbi tintahalesetek általában csak a bálnák és tengeri madarak gyomrában maradtak meg, így ez a felfedezés valóban különleges. „Izgalmas látni a fiatal hatalmas tintahal első in situ felvételét, és megdöbbentő gondolni arra, hogy ők nincsenek tudatában az emberi létezésnek” – mondta Bolstad.
A hatalmas tintahalak életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de ismert, hogy a fiatal példányok átlátszó megjelenésüket felnőttként elveszítik. A faj egyik jellemzője, hogy a nyolc karjuk közepén horog található, ami megkönnyíti számukra az áldozatok megragadását. Eddig felnőtt példányokat már filmeztek, de soha nem látták őket élőben az óceán mélyén. A Természettudományi Múzeum szakértői rámutattak, hogy nehéz megbecsülni a hatalmas tintahalak globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt „még ma is a hatalmas gerinctelenek a mítosz és a valóság határvonalán egyensúlyoznak”.
A kutatók emellett bejelentették, hogy januárban egy glaciális üvegtintahalat is filmeztek, ami szintén történelmi jelentőségű felfedezés, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ezt a különleges fajt észlelték. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy „két különböző tintahal első észlelése egymást követő expedíciókon figyelemre méltó, és megmutatja, mennyire keveset tudunk a déli óceán csodálatos lakóiról”. Ez a felfedezés arra is emlékeztet minket, hogy az óceán tele van még megoldásra váró rejtélyekkel.
A kutatás nemcsak a tintahalakról szól, hanem a tengeri környezet megóvásáról is, amely a Chichester és Camber Sands közötti területet érinti. A tengerparti madarak számára a homokhalak alapvető táplálékforrást jelentenek, és a Convex Seascape Survey kimutatta, hogy az atlanti tőkehal az egyik olyan faj, amelyet túlhalásztak. A projekt részeként halakat is szabadon engednek, hogy felhívják a figyelmet a Délnyugat tengeri élővilágának megóvására. Prof. Maria Fasli, az Essexi Egyetem képviselője hangsúlyozta, hogy az intézmény célja, hogy az AI forradalom élvonalában álljon, ezzel is hozzájárulva a tengeri ökoszisztémák védelméhez.
Ez a kutatás és a felfedezések egyértelműen azt mutatják, hogy a tudomány milyen fontos szerepet játszik a tengeri élővilág megismerésében és megóvásában, és hogy az óceán mélyén még rengeteg titok vár felfedezésre.
