A sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport található, mely Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között helyezkedik el. Ez a távoli, fagyos és hegyvidéki terület több száz jegesmedvének ad otthont, és csupán néhány ritka település található itt. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa, és a település mellett, egy bezárt szénbányában található az Északi Sark Archívuma (Arctic World Archive, AWA) – egy földalatti adatmegőrző helyiség. Az archívumnál ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve, a pincében tárolják, potenciálisan akár több száz évig.
Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója, aki vezeti a látogatásunkat, elmondja, hogy „ez egy olyan hely, ahol biztosítani lehet, hogy az információk túlélik a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.” A sötét folyosón haladva, a régi vasúti sínek mentén 300 métert ereszkedünk le a hegybe, amíg megérkezünk az archívum fém ajtajához. A pincében egy szállítódoboz áll, amely tele van ezüst csomagokkal, mindegyik tartalmazza a filmtekercseket, amelyekre az adatokat rögzítették. „Ez sok emléket, sok örökséget jelent” – mondja Bjerkestrand. „Itt digitális műalkotások, irodalmi művek, zene, film és még sok más található.”
Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 betét érkezett intézményektől, cégektől és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az itt tárolt digitális tárgyak között található a Taj Mahal 3D-s szkennelése és modellje; ősi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból; űrbéli műholdas megfigyelések a Földről; és Norvégia egyik legismertebb festménye, Edvard Munch Sikoly című alkotása. Az AWA kereskedelmi működésű, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelyet Bjerkestrand is vezet. Az archívum ötlete a közeli Globális Magbankból származik, ahol a növények visszanyerésére van lehetőség természeti vagy ember által okozott katasztrófák után.
Bjerkestrand hangsúlyozza, hogy manapság sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat. „Itt van a terrorizmus, a háborúk, a kiber támadók.” Svalbard tökéletes helyszín a biztonságos adatmegőrző létesítmény számára, mivel „messze van mindentől! Messze a háborúktól, a válságoktól, a terrorizmustól és a katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?” A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek hosszú távú megőrzésére.
Ha a globális felmelegedés miatt a vastag sarkvidéki permafrost megolvadna, az archívum még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kód Archívuma. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógép operációs rendszereinek, szoftverének, weboldalainak és alkalmazásainak alapját képezik. „Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, mivel ez már olyan kritikus a mindennapi életünkben” – mondja a GitHub ügyvezető igazgatója, Kyle Daigle.
A Piql központjában Dél-Norvégiában az adatok fényérzékeny filmre kódolva kerülnek rögzítésre. „Az adatok bit- és bájt-sorozatok” – magyarázza a termékfejlesztési vezető, Alexey Mantsev, miközben a film a keze alatt fut. „A kliensek adataiból származó biteket képekké alakítjuk. Minden kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz.” Amint ezek a képek exponálódnak és kidolgozásra kerülnek, a feldolgozott film szürke színűvé válik, de közelebbről nézve hasonlít a kis QR-kódok tömegére. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszanyerhető.
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban felmerülő fontos kérdés, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mit őriztek meg és hogyan lehet visszanyerni, évszázadok múlva. A Piql ezt is figyelembe vette, ezért egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtatnak a filmre. A világ minden táján egyre több adatot használnak és generálnak, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötét korra”, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a ma használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD-meghajtók a múltban.
Számos vállalat kínál hosszú távú adatmegőrzési megoldásokat, a legelterjedtebb formája a mágneses szalagokkal működő LTO (Linear Tape Open). Az újabb innovációk azonban forradalmasíthatják az információk megőrzését. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerek segítségével adatokat rögzítenek. Eközben a Southampton Egyetem tudósai létrehoztak egy úgynevezett 5D memória kristályt, amely a humán genom rekordját tárolja. Ez is a Memory of Mankind archívumba került, egy másik pincébe, ahol történelmi dokumentumokat őriznek, egy osztrák sóbányában.
Az Északi Sark Archívuma évente háromszor fogad betéteket, és amikor a BBC meglátogatta, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak a legutóbbi tekercsek között. Christian Clauwers, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzátette munkáját. „Rögzítettem felvételeket és fényképeket a Marshall-szigetekről” – mondja. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és óriási hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője is elmondta, hogy „nagyon alázatos és szürreális élmény volt” a történelmi autómodellek mérnöki rajzainak és fényképeinek elhelyezése. „Minden formátum, amellyel rendelkezem, elavulóban van. Folyamatosan változtatnom kell a fájlformátumot, hogy biztosítsam a hozzáférhetőséget 20 vagy 30 év múlva. A digitális világ tele van problémákkal.”
