A sarkkörön túl, a Svalbard szigetcsoport Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között található. Ez a fagyos, hegyvidéki és távoli helyszín otthont ad több száz jegesmedvének és néhány ritkán lakott településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében, egy bezárt szénbányában található az Északi-sark Archívum (AWA) – egy földalatti adatmegőrző hely. Az ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítsék, és az archívumban tárolják, akár több száz évre is. Rune Bjerkestrand, az alapító elmondása szerint: „Ez egy hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
Bjerkestrand vezetésével egy sötét alagúton haladtunk lefelé, amely egy régi vasúti pályán vezetett 300 méter mélyen a hegy oldalába, míg el nem értük az archívum fém ajtaját. Az archívumban egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik tartalmazza a filmtekercseket, amelyeken az adatok tárolva vannak. „Ez sok emléket, sok örökséget jelent,” mondja Mr. Bjerkestrand. „Ez lehet digitális műalkotás, irodalom, zene, mozgóképek, bármi, amit csak el tud képzelni.” Az archívum nyolc éve működik, és eddig több mint 100 letétet fogadtak el intézményektől, vállalatoktól és magánszemélyektől több mint 30 országból. A digitalizált műtárgyak között szerepelnek a Taj Mahal 3D-s szkennei és modelljei, az Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, a Földről készült műholdas megfigyelések, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly.
Az AWA kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand szintén az igazgatója. Az archívum ötletét a Globális Magtár ihlette, amely mindössze néhány száz méterre található, és amely egy olyan raktár, ahol a növényfajták megőrizhetők természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. „Ma már sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat,” mondja Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kibertámadók.” Szerinte Svalbard tökéletes hely a biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Távol van mindentől! Távol a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek évszázadokon át történő megőrzésére. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafroszt megolvadna, az archívum még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megóvja tartalmát, mondja Bjerkestrand. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kód Archívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amely a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapját képezi. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános tároló, amelyet a 150 millió felhasználójuk írt, szintén itt található.
„A szoftver jövőjének biztosítása rendkívül fontos az emberiség számára, hiszen ez már annyira kritikus napi életünkben,” mondja a GitHub ügyvezető igazgatója, Kyle Daigle. A cég különböző hosszú távú tárolási megoldásokat kutatott, és számos kihívásba ütköztek. „Néhány meglévő megoldásunkat nagyon hosszú ideig lehet tárolni, de szükséges technológia a leolvasásukhoz.” A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. „Az adat egy bit és byte sorozat,” magyarázza Alexey Mantsev, a cég idősebb termékfejlesztője, miközben a film egy orsón futott az ujjai között. „A klienseink adatainak bitjeit képekké alakítjuk át. Minden egyes kép [vagy keret] körülbelül nyolcmillió pixelből áll.”
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos egyik kulcsfontosságú kérdés az, hogy az emberek megértik-e, mi lett megőrizve, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. Ezt a Piql is figyelembe vette, ezért egy útmutatót is nyomtatnak a filmre, amelyet nagyítva és optikailag el lehet olvasni. Minden nap több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek a potenciális „digitális sötét korra”, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti az előző szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a régi floppy lemezek és DVD meghajtók. Számos vállalat kínál hosszú távú adatmegőrzést, a legelterjedtebb forma a mágneses szalagos kazetták, ismertebb nevükön LTO (Linear Tape Open), de újabb innovációk ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzésének módját. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre hatalmas lézerekkel adatdarabokat transzferálnak. Eközben a Southampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt hoztak létre, amely a humán genom rekordját mentette el. Ez is a Memory of Mankind raktárba került, amely egy másik archívum, amely történelmi dokumentumokat véd, és egy sóbányában található Ausztriában. Az Északi-sark Archívum évente három alkalommal fogad letéteket, és amikor a BBC látogatott, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak a legfrissebb tekercsek között. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén hozzátette munkáit. „Elhelyeztem a Marshall-szigetekről készült felvételeimet és fényképeimet, amelyek vizuális tanúi az ottani eseményeknek,” mondja. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt.” „Valóban alázatos és szürreális élmény volt,” mondja Joanne Shortland archiváló, a Jaguar Daimler Heritage Trust Örökséggyűjteményeinek vezetője, miután letétbe helyezte a nyilvántartásokat, mérnöki terveket és történelmi autóminták fényképeit. „Minden ilyen formátumom el
