India hosszú távú célja, hogy a világ gyárává váljon, újabb kihívások elé néz, miután Washington és Peking bejelentette a kereskedelmi kapcsolataink „újraindítását”. Ez a lépés komoly akadályokat gördíthet Delhi elé, amely szeretné Kínát leváltani mint a globális gyártási központot. A múlt héten Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok Kínára kivetett vámjai drámaian csökkentek, 145%-ról 30%-ra, míg India esetében ez a szám 27% maradt. Ez a változás az Egyesült Államok és Kína közötti megállapodás keretében történt Svájcban, és szakértők szerint ennek következtében a Kínából Indiába irányuló gyártási befektetések megakadhatnak, vagy akár vissza is térhetnek Kínába.
Ajay Srivastava, a Global Trade Research Institute (GTRI) munkatársa, figyelmeztetett arra, hogy bár India alacsony költségű összeszerelő üzemekkel rendelkezik, a hozzáadott érték növekedése veszélyben van. A hangulat éles ellentétben áll azzal az optimizmussal, amely Delhi-ben uralkodott a múlt hónapban, amikor az Apple jelezte, hogy a legtöbb iPhone gyártását Kínából Indiába helyezi át az Egyesült Államok számára. Bár ez a folyamat még mindig megtörténhet, Trump elnök korábban megjegyezte, hogy figyelmeztette az Apple vezérigazgatóját, Tim Cookot, hogy ne építsenek Indiában, mivel az „a világ egyik legmagasabb vámú országai közé tartozik”.
A Capital Economics közgazdásza, Shilan Shah is optimista volt Indiával kapcsolatban, megjegyezve, hogy India jó helyzetben van ahhoz, hogy alternatívát nyújtson Kínának az Egyesült Államok számára. Azt is kiemelte, hogy India exportjának 40%-a hasonló termékeket tartalmaz, mint amiket Kína is exportál. A legújabb felmérések szerint az indiai gyártók már megkezdték a kínai termelők által hagyott űr betöltését, hiszen az új exportmegrendelések 14 éves csúcsra emelkedtek. A Nomura, egy japán brókercég, szintén jelezte, hogy egyre több „anecdotal evidence” (tapasztalati bizonyíték) mutat arra, hogy India nyertesként tűnik fel a kereskedelmi elterelés és a beszállítói láncok áthelyezése terén, különösen az elektronikai, textil- és játékiparban.
Bár sok elemző úgy véli, hogy a Washington és Peking közötti kereskedelmi „újraindítás” ellenére a stratégiai leválás folytatódni fog, és ez Indiának kedvező lesz a hosszú távon, azonban a helyzet nem teljesen rózsás. Narendra Modi kormánya egyre inkább nyitott a külföldi cégek irányába, amit az évtizedek óta tartó protekcionista politikát követően tapasztalhatunk. India és az Egyesült Államok egy kereskedelmi megállapodáson is dolgozik, amely segíthet a harmadik legnagyobb ázsiai gazdaság számára, hogy profitáljon a „Kína elmeneküléséből”, ahogy a globális cégek próbálják diverzifikálni a beszállítói láncaikat.
Emellett India nemrégiben aláírt egy kereskedelmi megállapodást az Egyesült Királysággal, amely jelentősen csökkenti a vámokat védett iparágakban, mint például a whiskey és az autók. Ez egyfajta ízelítőt nyújt arról, hogy milyen engedményeket tehet Delhi Trumpnak az India és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi tárgyalások során. Ugyanakkor az optimizmus mellett számos kihívással is szembe kell nézniük.
A kínai versenytársak, mint például Vietnam, továbbra is a figyelem középpontjában állnak, így India-nak komoly üzleti reformokat kell végrehajtania ahhoz, hogy a lehetőségeket ki tudja aknázni. A nehéz üzleti környezet hosszú ideje frusztrálja a külföldi befektetőket, és megakadályozza India gyártási növekedését, hiszen a gyártás részesedése a bruttó hazai termékből (GDP) két évtizede körülbelül 15% körül stagnál. A Modi-kormány erőfeszítései, mint például a Termelési Ösztönző Rendszer (PLI), csak korlátozott sikereket hoztak ebben a tekintetben.
A Nomura figyelmeztetett arra is, hogy India továbbra is Kínától függ a nyersanyagok és az elektronikai alkatrészek tekintetében, ami korlátozza Delhi képességét abban, hogy teljes mértékben kihasználja a beszállítói láncok áthelyezéséből adódó lehetőségeket. Srivastava hangsúlyozta, hogy India iPhone-gyártásból származó bevételei csak akkor nőhetnek, ha több alkatrészt helyben gyártanak. Jelenleg az Apple több mint 450 dollárt keres egy iPhone-on az Egyesült Államokban, míg India kevesebb mint 25 dollárt kap, annak ellenére, hogy a teljes, 1000 dolláros ár az indiai exportként van nyilvántartva.
A munkalehetőségek, amelyeket az összeszerelő üzemek kínálnak, nem túl magas színvonalúak, mivel a mai okostelefon-gyártók többsége alkatrészeket importál, és ahelyett, hogy helyi beszállítói láncokat építenének ki, inkább a vámok csökkentésére összpontosítanak. Végül, aggodalomra ad okot, hogy a kínai exportálók megpróbálhatják Indiát használni arra, hogy átirányítsák termékeiket az Egyesült Államokba. A szakértők óva intenek attól, hogy ez korlátozhatja India lehetőségét, hogy saját ipari alapját kiépítse. Mindezek alapján jól látható, hogy India még messze van attól, hogy megvalósítsa gyári ambícióit, és hogy a politikai döntéshozóknak sürgősen lépéseket kell tenniük a termelési költségek csökkentése, a logisztikai problémák megoldása és a szabályozási bizonytalanságok megszüntetése érdekében.
