Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb „falat” emelt, amelynek célja, hogy megvédje a hazai munkahelyeket és ipart. A legújabb döntése, amely szerint legalább 10%-os vámot vet ki szinte minden beérkező termékre, a vámtarifák egy új formájának tekinthető, amelyet a munkalehetőségek megőrzésére terveztek. E lépés történelmi kontextusba helyezve visszavezet minket több mint egy évszázaddal a múltba, a protekcionizmus korába, amely a 20. század elején jellemezte az Egyesült Államokat.
Ezek a vámok nem csupán a globális kereskedelmi háború kezdetét jelentik, hanem azt is, hogy az Egyesült Államok, mint a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma, elfordul a globalizációtól, amelyből az utóbbi évtizedekben jelentős profitra tett szert. Trump bejelentésében hivatkozott 1913-ra, arra az évre, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámokat. Eddig a pontig a kormány főként a vámokból finanszírozta magát, és határozottan protekcionista politikát folytatott, Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiájának megfelelően.
Az új vámok bevezetésének hátterében a Fehér Ház szerint a kereskedelmi hiány áll, amelyet „csalásnak” tekintenek. A vámok kiszámítása során a kereskedelmi többlettel rendelkező országokra helyezik a hangsúlyt, nem pedig azokkal a nemzetekkel foglalkoznak, amelyek valódi kereskedelmi akadályokkal rendelkeznek. Az Egyesült Államok e stratégiája arra irányul, hogy csökkentse a 1,2 trillió dolláros kereskedelmi hiányát, amely a legnagyobb a világon. Az elnök üzenete egyértelmű: a külföldi cégek a vámok elkerülése érdekében költöztessék át gyáraikat az Egyesült Államokba.
A kereskedelmi politikában a különböző országok közötti különbségek mindig is léteztek, és a kereskedelem alapja a különböző termékek előállítására való képességük. A 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elmélete a komparatív előnyökről, amely szerint minden ország azokat a termékeket gyártja, amelyekben a legjobban teljesít, még mindig érvényes elvnek számít a világban. Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljes mértékben elkötelezett a globalizáció mellett, és a legutóbbi intézkedések ezt a vonakodást tükrözik.
A vámokkal kapcsolatos legfrissebb hírek nemcsak a kereskedelmi háború miatt fontosak, hanem azért is, mert a világ más részein a gazdasági kapcsolatok újragondolásához vezethetnek. Az Egyesült Államoknak nemcsak a saját gazdasági érdekei, hanem a globális gazdaság működése is érdekében áll, hogy fenntartja a kereskedelmet és a tőkeáramlást. Az elnök retorikája, amely a múlt fél évszázadának szabad kereskedelmét „megerőszakolásnak” nevezte, nem tükrözi a valóságot, hiszen a szolgáltatások terén az Egyesült Államok jelentős többlettel rendelkezik.
A kereskedelmi politikai döntések hatása nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte érezhető lehet. A vállalatok, amelyek az Egyesült Államokban népszerű termékeket gyártanak, szembe kell nézniük a globális fogyasztói magatartás változásaival. A vámok hatására számos ország, amely eddig az Egyesült Államok ipari termelésének kiegészítője volt, új kereskedelmi szövetségeket alakíthat ki, amelyek felboríthatják a globális kereskedelmi egyensúlyt.
A közelmúlt eseményei rávilágítanak arra, hogy az Egyesült Államoknak nemcsak a saját gazdasági érdekeivel kell foglalkoznia, hanem a világ többi részének érdekeivel is. A kereskedelmi háború kockázatai nem csupán a gazdaság romlásához vezethetnek, hanem politikai feszültségeket is okozhatnak a világ különböző részein. Az Egyesült Államok számára tehát a globalizációs folyamatból való kilépés nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai következményekkel is járhat. A jövőbeni döntéseknek figyelembe kell venniük a globális kereskedelmi rendszer fenntartását, amely továbbra is elengedhetetlen a világ gazdasági stabilitásához.
