A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, örökké mosolygó mexikói axolotl, a közelmúltban sikeresen élte túl a mesterséges lápokba való kihelyezést, ahogy azt a tudósok felfedezték. Egy olyan kutatás eredménye, amely reményt adhat a jövőre nézve egy olyan lény számára, amely a kihalás szélére került, 18 fogságban nevelt axolotlt szabadítottak el Mexikóváros közelében található helyreállított és mesterséges lápokban. A kutatók rádióadókat helyeztek az állatokra, és megállapították, hogy „sikeresen túlélték és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még súlyt is gyarapítottak. Az élenjáró kutató, Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem munkatársa szerint ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredmények a PLoS One tudományos folyóiratban jelentek meg, és a kutatók szerint azt sugallják, hogy az axolotl visszahozható a szülőhelyére.
A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok formáltak és a hegyekből származó forrásvíz áramlása táplált, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban Mexikóváros növekedésével az urbanizáció, a szennyezés és egyéb nyomások a kihalás szélére sodorták az axolotlt, és egyes becslések szerint mindössze 50 példány maradhatott a vadonban. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük Mexikói identitásunk egy részét” – jelentette ki Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója. Az axolotl ikonikus státusza nem túlzás; az azték legenda szerint a lény egy isten, amely szalamandra formájában él – Xolotl, a tűz és a villámlás azték istene, aki szalamandrába öltözött.
Dr. Zambrano folytatta: „Ha sikerül helyreállítani ezt a lápot és az axolotl populációját egy olyan városban, ahol több mint 20 millió ember él, úgy érzem, hogy van remény az emberiség számára.” A kutatók, hogy felkészítsék az állatok kihelyezését, együttműködtek helyi gazdálkodókkal és önkéntesekkel, hogy létrehozzanak láp „menedékeket” az axolotlnak. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen, az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőfejtőben, amely évtizedek alatt „mesterséges láp” formájába alakult, szabadították el a fogságban nevelt állatokat. Minden egyes állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A csodálatos hír az, hogy mindegyikük túlélt” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Ráadásul azok, akiket visszafogtunk, súlyt gyarapítottak – tehát vadásznak.”
A megfigyelések során érdekes betekintést nyertünk az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy egyesek a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – mintha barátságokat kötöttek volna” – magyarázta Dr. Ramos. Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencként tartott akváriumokban számos példányban megtalálhatóak. A faj biológiai szempontból lenyűgöző, hiszen rendkívüli képességgel bír: képes regenerálni bármilyen sérült vagy elveszett testrészét. Ennek köszönhetően kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne hasznosítani.
A mexikói főváros mocsaras területein azonban még rengeteg munka vár a környezet helyreállítására, hogy az axolotl vadon élő populációja esélyt kapjon a regenerálódásra. „Sok állat elveszíti az élőhelyét világszerte” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Az elkötelezettség nem igényel tudományos hátteret – bárki, aki szeretne, hozzájárulhat a munkához.
