A világ legjobb panaszlevele

Ez a panaszlevél az elmúlt 10 éve egyik legismertebb levele, melyet egy felháborodott utas írt a MÁV-nak. A világ azóta sokat változott, de a vonatokra még mindig jellemző a késés Magyarországon.

Íme a levél:

Mélyen tisztelt Magyar Államvasutak Zrt!

A mai nap tapasztalatai után úgy érzem elérkezett az ideje, hogy egy hosszabb terjedelmű panaszlevél megírására szánjam rá magam. Higgyék el, nem a kötözködő fotelproli és nem is a napi rutinját végző nyugdíjas szól belőlem, hanem a teljesen felháborodott utas, aki nem mellesleg több éve a MÁV szolgáltatásait veszi igénybe (lévén, hogy nem nagyon van más lehetőségem).

Abba a bizonyos pohárba pedig a mai napon hullt bele az utolsó csepp, ugyanis egy részeg illúziónak lettem az áldozata, azt reméltem, hogy a Budapest Nyugati pályaudvarról, az első vágányról 18:20-kor induló, Budapest- Esztergom vonalon közlekedő vonattal a menetrend által közölt időpontban, tehát 19:16-kor érkezem meg a piliscsabai állomásra.

De nem, ehelyett nagyjából 20:00-kor sikerült elérni az említett települést. Sebaj, a késést megszoktam, afféle szabadedzés jellege van már ezeknek a dolgoknak, nyilván a MÁV is készül a téli szezonra, amikor a kijelzőn felbukkanó “180 perces késésen” az emberek többsége már fel sem mérgeli magát. Bizony, szépen lassan hozzászokunk, az életünk részévé válik, akárcsak a kövérkés vizeletfoltok egy 00-sban eltöltött túra után. Az viszont már a vicc kategóriával volt egyenértékű, amikor az amúgy még 18:25-kor is az induló vonatra a peronon várakozó tömeg elé csupán egy szerelvényt toltak be. Ugyanis az említett utastömeg legalább akkora volt, hogy minimum 3 Desiro tipusú vagonra lett volna szükség.

Ehelyett egy darab vagon vánszorgott be, ami még ennek tetejébe 15 perces késéssel indult. A tömeg mondhatni teljes joggal háborodott fel, hiszen nem elég, hogy egész nap a bitang melegben lapátolta a GDP-t, késett is a vonat, és egy ilyen fárasztó nap után még le sem tud ülni a garantáltan bónuszperceket tartogató menetidő alatt.

Apropó menetidő. A Budapest-Esztergom vonal azért nem egy Salakszentmotors-Nógrádbél szakasz, tehát jó pár ember számára fontos, hogy viszonylag rövid idő alatt tegye meg azt az 53(!) kilométert (nem mintha kevésbé lennének fontosak a kisebb forgalmat jelentő települések). A gyakorinak mondható vonatforgalmat a “kiváló” logisztikai teljesítménynek köszönhetően beárnyékolja az a tény, hogy ezt a távot “mindössze” másfél óra alatt lehet abszolválni. Csak összehasonlításképpen: a 130 km-es távolságot jelentő Budapest-Győr vonal jobb esetben másfél óra, rosszabb esetben pedig 2 óra 20 perc alatt megtehető.

Tudom, tudom, a Budapest-Esztergom vonalon sajnos egysávos és amúgy is rosszabb minőségű pályarendszer van telepítve, nincs is villamosítva, meg amúgy is az a fránya Pilis, hogy oda tudott nőni. Pénz meg nincsen, hogy felújítsuk. Nos, erre a meglehetősen gyenge lábakon álló mentegetőzésre a következőket tudom válaszolni: Az, hogy nincsen rá pénz, az a legkevésbé sem tud érdekelni. Oldjátok meg, mert a MÁV szolgálatában álló Cic Imre kalauz sem viccel, kíméletlenül ledob a szerelvényről, ha nincs elég kabala a zsebemben, hogy megvegyem a jegyet!

Persze, lehetnék szolidáris a MÁV szorongatott helyzetével, de Önöket sem érdekli, ha leég a házam, no meg én már leadóztam és még jegyet is vettem. Miről beszélünk?! A mostoha földrajzi viszonyok leküzdhetőségéről pedig Ausztria, vagy Svájc nyújtanak példát. Fúrjatok alagutat, csináljatok töltéseket, stb (legalább munkahelyek teremtődnek, ahol dolgozhatnának az országunkban népes táborral rendelkező ingyenélők is [kivételesen nem a címzettekre gondolok]), mint az említett országokban! Persze, keletről is vehetnék példákat, Grúziához, Bulgáriához és Örményországhoz képest a MÁV valóban egy sikersztori, no meg a Magyar Államvasutak vezetősége tökéletesen otthon érezné magát a felsorolt országok irányításában, hiszen a korrumpálhatóság és a felelősségre vonhatóság teljes hiánya mind-mind ismerősen csengő szavak. Túl keletre persze ne menjünk, mert Japánban pár perc késés miatt már mondott le miniszter. 

Ha azt hinnék, hogy a történet itt véget ért, akkor tévednek. Ugyanis a késéssel induló vonat Óbuda állomáson újra kijött a box utcába, mivel a MÁV 15 perces büntetést szabott ki a Desiro istállóra. Az ok nem volt más, hogy az Esztergom felől érkező, szinte teljesen üresen begördülő ellenvonatot mindenképpen be kellett várni. Tehát nem az elégedetlen tömeggel megpakolt szerelvény kapott elsőbbséget, hanem egy szellemjárat, ami végig, szinte csodával határos módon tartani tudta az előírt menetidőt.

A MÁV úgy tűnik észre sem veszi, hogy a saját dolgozóit szívatja meg, hiszen az érthetően felpaprikázott tömeg azonnal kiegyenesíti a kaszákat és “Éljen a haza!” felkiáltásokkal megrohamoz mindent, amin MÁV emblémát lát. Nos a kalauz is ilyen, rajta csattan az ostor, egy olyan emberen, aki a legkevésbé sem tehet, arról, hogy egyesek munkavégzés címszó alatt vidám láblógatásra kapják az órabérüket. Ezek után persze nem csodálkozhatunk azon, hogy a jegyellenőrzés modora a “Füzesabony és környéke, ÁFÉSZ, 502-es Italbolt” hangulatát idézi. Ezek után én se lennék kedves. 

Heves harcok árán, végül elértünk Pilisvörösvár állomásra. Minden tovább utazó boldog volt, mert aki ismeri a helyi viszonyokat az tudja, hogy ezen az állomáson elég sokan szoktak leszállni, ha Budapest felől érkezik az ember. Most is így volt, az utasok 60%-a vidáman hagyta el szerelvényt. Így már ülőhely is akadt bőven, kezdett oldódni a feszültség. De nem! A MÁV tanúbizonyságot téve rendkívüli nagylelkűségéről még 2 vagont csatolt a vonathoz. Mint mondtam, ez szinte semennyire sem volt indokolt, annyit viszont pont lehetett vele szórakozni, hogy újabb percekkel növeljük a késést, valamint 15 percet kellett várni a szemből érkező vonatra. Végül este 8 órakor be is szivárogtunk Piliscsabára. Azt nem tudom utána, hogy alakult az expressz sorsa, de gyanítom, hogy nem mentek gördülékenyen a dolgok. Itt szeretném kifejezni együttérzésemet azokkal az utasokkal, akik még ekkor sem lőtték fel magukat a Holdra.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset Magyarországon, a pannon puma földjén, ahol mindig van lehetőség egy plusz pár órás kupébulira. Elgondolkodtató, hogy a MÁV logisztikusai és a komplett vezetőség, honnan veszi a bátorságot arra, hogy az utasai idejével ilyen módon szórakozzon. Pénzt, egyebet lehet lopni, majd lesz valahogy, de az idő az más, azt nem adja vissza senki. Nem vagyok egy szociálisan érzékeny ember, de azért azok a munkások is szeretnének időben hazaérni, hogy beszúrhassák a jól megérdemelt esti sört, és kialhassák magukat, akik többek között arra kapják a fizetésüket, hogy megvegyék a vonat bérletüket. Pénzt fizetnek a MÁV-nak, bár jó kérdés mit kapnak ezért cserébe. Ugyanis az emberek nem gépek, akiket be lehet nyomni egy konzervdobozba (mit számít a kényelem, és a körülmény?!) és még ezért fizessenek is.  

Maradok végtelen tisztelettel:

* Nándor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

You may also like these