Olvasunk-e még manapság?

Nem olyan régen egyetlen ünnep, karácsony, születésnap sem múlhatott el ajándékkönyv nélkül. A kellemes tapintású, vadonatúj könyvek illata azonban egyre ritkábban lengi be az otthonokat manapság.

Az utóbbi évtizedekben értékét vesztette a könyv és vele együtt az olvasás. A képi világ előretörése és a készen kapott sablonok átvették az uralmat mind a felnőttek, mind a gyerekek életében. Már egyre kevésbé akarunk és tudunk képeket alkotni a fejünkben, egyre ritkábban mozizunk a gondolatainkkal.

Megszoktuk, hogy mindent kigondolnak helyettünk, legyen az szín, forma vagy ábrázolásmód. Fárasztónak gondoljuk az új képek megalkotását és azonnal a könnyebben megkapott sablonok felé fordulunk. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy Micimackónak ne legyen sárga a szőre és ne viseljen piros felsőt. Mindenki ugyanúgy, ugyanazt látja, mert a média, a filmek világa azt sugallja, hogy nem kell gondolkodni, felesleges elképzelni egy tájat, erdőt vagy a világűrt, mások megteszik helyettünk.

Ebből kiindulva az olvasás azonnal veszít jelentőségéből. Aki jól tud olvasni, és bele tud helyezkedni egy történetbe, az azonnal megérti, hogy egy könyv soha senkinek nem adja ugyanazt az élményt. Kedvenc könyveink főhőseit mind máshogy láttuk valaha, ma azonban el sem tudnánk képzelni Harry Pottert vagy az Alkonyat szereplőit más kinézettel. A megjelenítés sokkal erősebben hat ránk, mint évtizedekkel ezelőtt sejteni engedtük.

Mindez azzal jár, hogy nem kell gondolkodnunk, felesleges használni a fantáziánkat. Márpedig az olvasás ezt várja el tőlünk. Arra kényszerít bennünket, hogy gondolkodjunk, álmodozzunk, magyarán használjuk a bennünk lévő képzelőerőt. Ez viszont munka, így a legtöbben a könnyebbik úton indulnak el. Megvárják, hogy valaki helyettük kigondolja a szereplők karakterét, külsejét és az összes cselekvést, amelyet mi csak megítélünk majd utólag.

Miért nem szeretünk olvasni?

Többek között ezért sem szeretünk olvasni. Fárasztó. Persze nem ez az egyetlen oka. A mai felnőttek nagy része nem ér rá mesélni, felolvasni és a tévé is azt sugallja, hogy a telefon elvégzi ezt is helyettük, mondván, akkor jut időnk magunkra.

Mivel nem mesélnek, és egyre ritkábban beszélgetnek, felcseperedik egy olyan generáció, amely nem tud beszélni. Nem túlzás ezt mondani. Végtelenül szegény szókinccsel rendelkeznek ma igen sokan és a legszomorúbb, hogy keveseket érint ez mélyen, nem igyekeznek ezen változtatni, mert a mai világ nem várja el tőlük. A technikai fejlődés a lehető legtöbbet tett negatív irányba e téren.

Az iskolában majdnem minden gyerek megtanul olvasni. Természetesen ennek feltétele a folyamatos és rendszeres gyakorlás. Ha a gyerek motivált, dicséretet és elismerést kap, jobban igyekszik. Ha a családban a könyv érték, ha jelen van és folyamatosan használják, akkor ez rögzül benne. Persze nem biztos, hogy igazi olvasóvá válik, de sokkal több lesz a remény erre.

Egy gyerek jobbára akkor szeret olvasni, ha már nem kell neki az olvasás technikájával küzdenie. Amíg ezzel gondjai vannak, biztosan nem leli örömét benne. Ezért a kitartásra, gyakorlásra nevelésnek igen fontos szerepe van. Sok szülő mégis türelmetlen, elfoglalt és keveset dicsér jól, hatékonyan.

Megtanulni olvasni nem könnyű folyamat, de nem is ördöngösség. Munka van benne, de az a gyerek, aki ráérez az ízére, később sem fogja elfelejteni. Olvasni tudni annyit jelent, hogy érteni, értelmezni kell a leírtakat és mindezt el is kell képzelni. A szöveg értelmezése, feldolgozása nagyban függ a szókincstől, az általunk ismert szavaktól, kifejezésektől. És ezzel visszakanyarodtunk az első körhöz: a beszélgetéshez. Az a gyerek, akivel nem beszélgetnek, nem kap utasításokat, nem kell értelmesen felelnie a feltett kérdésekre, nem fogja megérteni az olvasottakat. Egyszerűen azért, mert nem szokta meg, hogy nem mondják el neki ötvenszer. És mennyivel könnyebb hagyni, hogy elmerüljön másban, majd szólnak körülötte a felnőttek többször is, ha valamit el akarnak érni. Ez az, amit a könyv nem ad vissza. Nem jelez, nem szól sem kedvesen, sem haragosan, és emiatt sokaknak unalmas.

Mit jelent olvasni?

Olvasni annyit jelent, mint élvezni a szavak ízét, becsukni a szemünk és elképzelni egy olyan világot, amely csak bennünk létezik. Nagyon nehéz a mai gyerekeket arra motiválni, hogy ne az egyszerűbb utat válasszák, ne csak a szemüket akarják jóllakatni, hanem az agyukat is.

Első osztályban nincs fontosabb az olvasásnál. A jó és gördülékeny technika elsajátítása elengedhetetlen, hisz ez az alapja az összes későbbi tanulásunknak.

A könyvek megszerettetése igazi kihívás. Sokkalta egyszerűbb a vibráló képernyő elé leültetni valakit, mint mellé kuporodva mesélni, olvasni, vagy egyszerűen beszélgetni a képekről.

Hogy vannak-e ma olyanok, akik még olvasnak? Szerencsére igen. Bár a könyvek lapjai nem elevenednek meg szó szoros értelemben, de végig dőlni a kanapén egy kellemes őszi, téli és bármilyen délutánon nagyon szórakoztató. A könyv lehet mentsvár, lehet új világ annak, aki ki akar lépni ebből a technika uralta világból, és szeretne ideig-óráig megpihenni. Megtapasztalni, hogy a saját belső világunk is lehet olyan színes, bonyodalmas és nagyszerű, mint egy videó játék vagy rajzfilm, lehet hatalmas élmény. Aki rájön erre, jó olvasóvá válik, mert beszippantja egy addig ismeretlen táj, embercsoport vagy kaland. Többet ér ez, mint bármilyen előre megrajzolt, zajos és extrém módon pörgő animációs film.

Sokan mégsem tapasztalják meg életük során az effajta örömöt. Nekik hiába adunk könyvet ajándékba, hiába próbáljuk őket meggyőzni, talán sose járunk sikerrel. Ahhoz azonban, hogy ne adjuk fel a próbálkozást, szükségünk lesz kellő kitartásra és türelemre.

Aki azonban leteszi a voksát a könyvek mellett, sokszor eltöpreng azon, vajon mikor érdemes elkezdeni a könyvekkel való barátkozást.

Milyen könyveket vásároljunk az életkor alapján.

  • Az egészen kicsi gyerekeknek olvashatunk mondókákat, vicces versikéket, vagy mesélhetünk saját történeteket is, amelyeknek a főszerepelőivé válhatnak. Ezeket kifejezetten kedvelik. Ne akarjunk előre szaladni az időben, a nekik szóló történetek ne fejlesztésről, tanulságról szóljanak, csak szórakoztassanak. Éppen elég ez egy két-három évesnek lefekvés előtt.
  • Az óvodáskorban lévők nagyon szeretik az állatos meséket, becsempészhetjük a tündéreket, boszorkányokat, előkerülhetnek a népmesék. Felesleges attól félnünk, hogy a Piroska és a farkast horrorként élik meg, mert ez nem így van. A gyerek fantáziája addig terjed, amíg ő abban kényelmesen érzi magát. Nem fog szörnyűségeket képzelni csak azért, mert mi elolvastuk neki a Jancsi és Juliskát vagy a Hófehérkét. Minden mese jól végződik. Arra tanít, hogy küzdeni kell, még akkor is, ha elbukunk, de a végén minden jóra fordul. Ez hatalmas megnyugvást és egyben ösztönzést is ad a hallgatónak.
  • Az iskoláskor elején már kézbe vehetjük a nagy betűkkel, színes képekkel illusztrált könyveket, amelyekkel látványosan lehet haladni, ez nagy sikerélményt nyújt. Nem fontos minden egyes momentumra rákérdezni, hogy érti-e, mert elveszik a mese lényege, és arról fog szólni, hogy tud-e válaszolni a feltett kérdésekre. Mi, felnőttek sem szeretnénk úgy olvasni, hogy utána felelni kelljen belőle.

Ha csak tehetjük, ajándékozzunk a kicsiknek sok könyvet, de feltétlenül olyat, ami korban, mondanivalóban illik hozzájuk. Felesleges „okos” könyvekkel bombázni őket, amelyben 300 kép van, és azokat megcsodálva sosem veszik elő többet a könyvet. Az olvasás lényege nem minden pillanatban az, hogy okosodjunk. Maga a pihenés, a szórakozás egy fajtájának kellene lennie, de ezen szerepe kiveszőfélben van.

Amikor már 10-11 éves a gyerek, szívesen olvas olyan témáról, amelyben megtalálja önmagát. Iskolai történetek, kudarcok, barátságok és kiközösítések témája sokat segít abban, hogy rátaláljon önmagára. Szintén érdemes állatokról, szeretetről, gondoskodásról szóló könyveket a kis tinik figyelmébe ajánlani. Szerencsére ezeknek egyre nagyobb a piaca.

Ezért volt hatalmas dolog, amikor berobbant a köztudatba Harry Potter, mert megmutatta, hogy még az olyan különleges fiúcskát is, mint ő, van, aki nem kedveli, még neki is sok fájdalmat és kudarcot át kell élnie, hogy végül elboldoguljon. Varázsvilág ide vagy oda, a barátságok mindig is életünk legfontosabbjai lesznek, szögezi le a könyv is, és emellett a család és a szeretet is. Hogy ez egy fordulatos könyvfolyamba van öntve, az már külön szerencse. Harry Potternek köszönve újra gyerekek millió kezdtek olvasni, és ha más haszna nem is lett volna, már ezért is megérte megvenni a könyveket.

Belépve a kamaszkorba az érzelmek közül a szerelem és a barátság, a valahová tartozás kerül előtérbe, ezeket szeretik olvasni legjobban a tinédzserek.
Mindezt persze nem didaktikus módon, hanem beágyazva nem mindennapi világok kellékei közé, legyenek azok vámpírok, zombik vagy egyszerűen csak gimnazisták.

A problémák mindenhol hasonlóak és mindenhol annyira fájók, felemelők vagy valódiak, ahogy az ő mindennapjaikban. A könyvek célja a szórakoztatás, de ezen túl a láthatatlan segítségnyújtás. Mintákat kínál, és történeteket mesél el, miközben a kamasz megtapasztalja, hogy mások is szenvednek hasonló helyzetekben, mint ő. Másoknak sem könnyebb vagy egyszerűbb az élete. Ezt megértve megnyugszanak, átgondolják a bennük dúló feszültségeket. Talán meg is könnyebbülnek.

Érdemes ebben a korban sem megfeledkezni a könyvről, mint ajándékról. Természetesen a mai kamasz nagyobb lelkesedéssel fogad egy telefont, laptopot, mégis lesznek olyanok, akik szívesen lapozgatnak majd egy jó könyvet vagy keresnek menedéket annak lapjai közt.

A fiatal felnőttek ritkán kérnek tanácsot olvasmányélményeikhez. Ha jól dolgoztunk, akkor már önálló véleménnyel, érdeklődéssel nyúlnak a könyvespolcokhoz és már nem csak olvasnak, hanem szívesen ajándékoznak is könyveket. Az ő lelkesedésüket és örömüket a család már azzal egészítheti ki, hogy esetleg figyelmükbe ajánl egy-egy újdonságot vagy hagyja, hogy megtalálja azt az utat, amelyen igazi könyvrajongóvá válhat.

Végezetül pedig annyit, hogy milyen a jó könyv? A jó könyv előre visz, többet ad, élményt nyújt, és nem hagyja, hogy könnyedén elfelejtsük. Az igazán nagyszerű könyvekhez életünk során visszatérünk, még akkor is, ha kevés az időnk, vagy a bőség zavarától szenvedünk. Azt a világot, amelyet mi képzeltünk bele, nem engedi felejteni, és ha becsukjuk a szemünket, visszavágyunk a lapok közé, hogy újra elmerülhessünk a szavak adta örömben és élvezetben.

A jó könyvek felejthetetlenek. Az olvasók pedig tisztában vannak ezzel, mert újra meg újra kikölcsönzik, átlapozzák, vagy csak megsimogatják jól ismert könyvritkaságok borítóját.

Írta: Imre Hilda

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You may also like these